A közönyösségre a cselekvő szeretet a megoldás – SZIKE Sárközújakon
Húsvét utáni első vasárnapon a szatmári és a nagybányai egyházmegye ifjait várták Sárközújlak református templomába, hogy a SZIKE istentiszteleten együtt dicsőítsék az Istent és hallgassák az Ő szavát.
Nagy Erika házigazda lelkipásztornő, a Szatmári Református Egyházmegye missziói előadója Igei köszöntőjében, mit sem sejtve arról, hogy mi fog elhangzani az előadásban, a János evangéliuma 21. részében található, Jézus és Péter közötti párbeszédről szólt, melyben a Feltámadott így kérdez: szeretsz-e engem? A Szentlélek hangolta egybe a mondanivalót ezzel a fontos kérdéssel, kinek jelenlétét az énekek alatt is érezhették. A Lanka Duó, azaz Papp Krisztina és Csorvási Mihály énekben közvetített többek között arról a lehetőségről, melyet Jézus hozott el, amikor nagypénteken a templom kárpitja ketté szakadt: „Bemegyek a Szentek Szentjébe, Bemegyek a Bárány vérén át. Bemegyek, csak Téged dicsérlek, Bemegyek, hogy hódoljak Neked. Uram, dicsérlek, dicsérlek! Uram, dicsérlek, dicsérlek! Neved áldom, Szent vagy, Szent vagy, Uram! A Te neved áldom, Szent vagy, Szent vagy, Uram!”
Sipos József a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet elnöke, tiszaújlaki- és tiszakeresztúri lelkipásztor tartotta az előadást “Kit érdekel?!” – közönyösség témakörében. Szereted Jézust? – hangozott el a lényegre törő kérdés. Ha a válasz igen, akkor nem maradhatunk közömbösek. Az előadó az irgalmas samaritánus története alapján beszélt arról, hogy nincs jó kifogásunk a közönyösségre.
Ha nem lenne közönyösség, akkor nem születne olyan prédikáció, mint, amiből az alábbiakban is idézünk: „Kedves üres padjaim! Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogy egyszer nektek is prédikáljak, hisz ti vagytok a leghűségesebb hallgatóim. Jóllehet, nem találtam számotokra alkalmas alapigét a Bibliában, meg kell dicsérjelek titeket, hogy minden istentiszteleten jelen vagytok. Akár hideg, akár meleg az időjárás, ti mindig itt vagytok, és nem tesztek úgy, mint a barométer-keresztyének, akik csak akkor jönnek templomba, ha erre hébe-hóba kedvük szottyan. Vasárnap nem mentek soha kirándulni vagy barátokkal piknikezni, és az istentisztelet idejében nem főztök otthon ebédet, nem dolgoztok a kertben, és nem feküsztök az ágyban. Csendes viselkedéseteket és illő figyelmeteket külön meg kell dicsérnem. Az igehirdetés áhítatát nem zavarjátok suttogással vagy unatkozó körülnézéssel, és ha valaki későn jön, nem fordultok kíváncsian hátra. Jelenlétetek célja nem a szép ruhával való kérkedés, sem pedig mások ruházatának a bírálgatása. Az igehirdetőtől nem vártok fellengzős szavú szólamokat, hanem megelégszetek az egyszerű, tiszta Evangélium hirdetésével. Mindezért dicséret illet, kedves üres padjaim…” (Közreadta: Balassa Zoltán, felvidek.ma)
Sipos József saját tapasztalatait hozta, hogyan sikerült legyőzni a tehetetlenséget a gyülekezetben, hogyan buzdította szolgálatra a presbitereket, vagy a fiatalokat. A szeretetszolgálatban is sokszor a lehetetlenséggel is felvéve a versenyt, sikerült olyan dolgokat véghezvinni, mint a szegény és elhagyott embereken, gyermekeken való segítés, többek között az “elfelejtve”… – Kárpátaljai “Elfelejtett” GYErmekek Segítése (KEGYES) nevű programon keresztül. Ha nem fogunk szeretni, akkor semmi sem fog megváltozni körülöttünk! Közhelyesnek tűnik, de a megoldás a közönyösségre a cselekvő szeretet.
Rácz Ervin szervező megköszönte mindenkinek a jelenlétet és hirdette a következő hónapban adódó lehetőségeket, ifjúsági eseményeket, melyek közül az első a május 11-én megszervezendő IX. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő és Ifjúsági Találkozó lesz.
